Miután Dumbledor befejezte a történetet kérdezett valamit.
- Miért viseled ennyire a szíveden a sorsát?
 Valószínűleg látta az arcomon, hogy nem igazán szeretném elmondani, ezért ő így folytatta:
- Én is elmondtam neked mindent, tisztelj meg légyszíves azzal hogy te is beszámolsz nekem. Persze nem erőltetem.
- Nem, semmi gond!-feleltem.- Csak nem lehetne, hogy... szóval, ne itt!
- Ó, persze! Bocsáss meg. Gyere, menjünk fel a szobámba.-intett az igazgató úr.
 Amint felértünk a nagy madár szörny elé, Dumbledor oda súgott valamit a madárnak, amitől az egyszerre beengedett. Gondoltam hogy valami féle jelszó, de nem értettem tisztán. A szobába lépve, minden volt igazgató szeme rám tapadt. Kíváncsian kukucskáltak egyesek a képükből, míg mások alvást színlelve hallgatóztak.
- Nos, Draco. Itt már senki nem hall minket. Miről van szó?-kérdezte.
- Hát... a nyári szünetbe megváltoztak a dolgok. Pontosabban az Abszol úti látogatás óta. Eddig, gondolom az igazgató úr is hallotta, hogy nem épp a legjobb viszonyba voltam Granger kisasszonnyal.- itt Dumbledor bólintott.- De mikor az Abszol úton jártam anyámmal, láttam őket a Weasley ikrek boltjába.-itt szünetet tartottam- És ott, akkor minden megváltozott. Olyan volt, mintha az éhes krokodilok egyszerre vegetáriánusok lettek volna. Mintha a húsevő növény többet nem evett volna mást, csak és kizárólag gyümölcsöt...
- Értem. Azt hiszem a muglik nyelvén is, mint a mi nyelvünkön is ezt hívják: szerelemnek. Nincs is csodásabb érzés!
 Itt én is bólintottam, nyeltem egyet és folytattam:
- De nem csak Granger felé fordultak meg az érzelmeim, hanem Potter és Weasley-ék felé is.-Dumbledor itt kérdő arccal nézett rám.- Öhm... Ne értse félre, úgy értem... hogy mostmár őket is eltudom fogadni barátaimnak. Nem gúnyolom vagy csúfolom őket! Sőt most éppen nekem segítenek...
- Értem. Ugye tudod, hogy egy lány szívét csak és kizárólag őszintességgel tudod elnyerni? Ha őszínte vagy vele és kedves akkor hamar megszeret majd! Csak figyelj mindig oda rá.
- Értem.-feleltem.
- Na, de most neked menned kell. Vár a második óra. És hogy mi történt Granger kisasszonnyal azt még egyelőre senkivel ne közöld kérlek!-ezek után bólintottam. Megfordultam és már nyitottam volna az ajtót mikor eszembe jutott még valami:
- Igazgató úr!
- Igen Draco?
- Kérem amit mondtam az maradjon titok!
- Ó, persze! Nem fogok fecsegni!-mondta.
 Ezek után nyuggodt szívvel léptem ki a folyosóra. Pont becsengettek mire jóslástanra beértem. Egész órán valami szerelemről hadovált a tanárnő, de egy cseppet sem érdekelt hogy miket kriksz-krakszol össze meg vissza! Mikor megszólalt a csengő, elsőnek rohantam ki a teremből. Keresztül vágtam a folyosón felgyülemlő tömegen és a klubbhelyiségünkbe indultam. Ott felmentem a hálóba. Az éjjeli szekrényemen egy nagy vázában, egy halom rózsa állt. Megfogtam egyet meg egy pergamen darabot. Hozzá a fiókomból előkotortam egy borítékot. A pergamenre ezt írtam: "Gyógyulj meg mihamarabb!"
 Ezután újra keresztül vágtam magam a folyosói tömegen. Csak rohantam és rohantam, amerre a szívem húzott. Nemsokára egy nagy tölgyfa ajtó előtt megálltam. Először csak résnyire nyitottam az ajtót. De mikor megláttam hogy Granger még alszik, akkor lábujjhegyen beosontam a helyiségbe. A falon ápolók tekintgettek ki a portréjukból. Én nem törődve a kíváncsiskodókkal, oda mentem Hermione ágyához. A rózsát beleraktam egy vázába, ami ott volt az ágya elé rakott tálcán. Mellé leraktam a levelet. Hírtelen megmozdult. De csak épp egy fordulásra, s már aludt is tovább. Közelebb mentem hozzá... nagyon óvatosan félre raktam a haját az arcából és már-már közel voltam az arcához, mikor lépteket hallottam. Gyorsan összeszedtem magam és elmentem. Magam után nyugodtan és óvatosan behúztam az ajtót, hogy véletlenül se keljen fel.

                                                                 *

 Ebédnél ültem és éppen levest szedtem. Felnéztem és láttam hogy ott áll az ajtóba, majd megindul Harryék felé. De szívesen lettem volna akkor az ő, Harryék, helyében. Láttam hogy valamin nagyon sutyorognak, de sajnos nem igen tudtam leolvasni a szájukról, hogy min folyik a "vita." Ebéd után kviddics edzésre mentek. Még akkor mondta Harry hogy aznap edzésük lesz, mikor a folyosón összefutottam a hadjárat napján velük. Miután elhagyták a nagytermet én is utánuk siettem. Csak én előbb letettem a cuccomat a hálóba és csak utána mentem le a pályára. Pont kiértem a kastélyból, mikor megpillantottam Hermionét egyedül ücsörögni. Itt volt a nagy alkalom. Most őszínte lehetsz vele! Elmondhatsz neki mindent! Odasétáltam hozzá.