Az egyik ilyen napon, éppen Bájitaltan előtti szünetünk volt. Követtem Grangert, mert Potter azt mondta hogy még is válaszol a levélre, mert megszeretné tudni hogy ki küldte. A lány még elment pár helyre, a könyvtár előtt. Majd már csak pár perc volt a szünetből, mikor a könyvtár felé vette az irányt. Én megálltam az ajtóba. Onnan figyeltem hogy mi fog történni. Mikor meghallotta a csengőt rögtön kifutott a könyvtárból és elindult a pince felé. Én gyors léptekkel bementem az ajtón, felkaptam a levelet az asztalról és kiiramodtam. Miközbe lefelé tartottam kibontottam a levelet. Behúzódtam egy kis beugróba és ott olvasni kezdtem:
belül: "Igazán köszönöm a levelet és az apró virágot. Biztos nagyon aranyos vagy, ha a szabadidődet is rám fecsérled, de ha nem baj kérdeznék. Ki vagy te?
                                                 Aláírás: Hermione Granger"
Miután elolvastam, egy gyors mosolyt csaltam arcomra és elraktam a levelet. Ezután minden erőmet a rohanásba fektetve, futva, kettesével vettem a lépcsőket lefelé. Ekkor berontottam hirtelen a nagy fa ajtón, és elkezdtem lihegni. Szerencsémre a tanár még nem volt benn. Ám hamar kiderült hogy nem is lesz. Újabb lyukas órát kaptunk. Granger a könyvtárba ment, megnézni hogy a levele ott van-e még az asztalon?! Ám meglepetésére nem találta ott. Ekkor ilyedten kiiramodott a könyvtárból. Ez alatt én Potterrel meg Weasleyvel voltam.
- Ezek szerint kedvel?-kérdeztem csillogó szemekkel Pottertől.
- Nagyon úgy tűnik. Bájitaltanon is téged akart bámulni, csak te akkor még nem voltál a terembe.-válaszolta.
- Igen. Szerintem be van zsongva érted!-mondta Weasley a maga kifejezéstelen arcával.
- Értem. Minden esetre köszi, mind a kettőtöknek.
- Nincs mit. De vigyázz, mert már azt is furcsálta hogy a múltkor elrohantál előle, mikor megakartad sérteni!-figyelmesztetett Weasley.
- Aha, tudom. A múltkor kiselőadást tartott SVK után a gyerekes viselkedésemről.
Itt mind a ketten elkezdtek nevetni. Eleinte csak néztem rájuk, majd én is elmosolyodtam.
- Na jó én most megyek. Még megírom a következő levelet, meg Pitonnak a két oldalas dogát. Na sziasztok!
- Hello!-köszöntek el kórusban.
 Azzal én úgy döntöttem, hogy a következő levél csak egy szavas lesz. Felmentem a klubbhelyiségünkbe és megírtam. Csak ennyi állt benne: "Kössz"
Majd Pitonnak elkezdtem írni a dolgozatot. Nem tudtam figyelni. Csak az járt a fejemben amit Potterék mondtak. Így a két oldalas dogám, használhatatlan lett.
 Másnap első óránk SVK volt. Piton beszedte a dolgozatokat. Amint rá nézett az enyémre, csak ennyit kérdezett:
- Mr Malfoy! Tisztába van vele hogy a dolgozata használhatatlan?
Én nyeltem egyet majd bólintottam. Piton is bólintott és tovább lépett. Granger már tegnap délben megkapta a levelem, ám Weasley szerint még nem nyitotta ki.
 Következő óránk lyukas óra volt. Megint követtem a göndör fürtös lányt. Ő egyenesen a könyvtárba ment. Kinyitotta a levelet, de megint csalódnia kellett. Azzal morcosan kirohant a könyvekkel teli teremből.
 Én gyorsan egy szobor mögé bújtam. Épp ott jött el mellettem, mikor pisszegtem egyet és karjánál fogva a szobor mögé húztam. Ezt kérdeztem:
-Na rájöttél már?
-Mire?-kérdezett vissza érthetetlenül.
-A TITOKRA!-feleltem higgadtan.
-Nem. Nem jöttem rá semmire.-válaszolta.
-Ja jó. Most nekem...mennem kell de majd még beszélünk.-mondtam.
-Oké. Jó majd még beszélünk.-felelte és elpirult. Majd ezt mondtam:
-Na jó akkor...Szia!
-Szia!
 És ott hagytam, végül a következő sarkon eltüntem.