Miután Ginnyvel kisétáltunk a könyvtárból, és mindent részletesen elmeséltem neki az éjjel kapcsán így szólt:
-Akkor mostmár nekem is mondanom kell valamit.
-Akkor hát mondjad.-néztem kíváncsian. De ekkor megjelent lihegve Ron. Így szólt:
-Lányok a Kövér Dáma megint eltűnt!
-Biztos megint valameik másik képen van rajta.-jelentette ki közönbösen Ginny.
-Nem, nincs sehol...-lihegte tovább.-Hermione! Mivel te prefektus vagy, ezért kötelességed a Griffendélesekkel lenned.
-Jó már megyek is.-mondtam.-Ginny majd később elmondod, csak most menjünk!
-Jó, jó! Menjünk!-mondta Ginny. A szemem sarkából láttam, hogy egy megvető pillantással súlytotta Ront.
-Muszáj volt pont most jönnöd?-súgta Ronnak Ginny.
-Igen, mert most tűnt el a Dáma...és most van szükség Hermionéra! Nem holnap és nem is holnap után.-súgta neki vissza idegesen.
-Haggyátok már abba!-mondam dühösen.-Griffendélesek ide!!!
-Nem értem hogy bír ekkorát üvölteni!-harsogta túl a hangomat Ron.
-Mondjuk úgy, hogy én akarok nem, mint te!-vetettem neki oda.
 Ron hátatfordított és eliszkolt. Én a klubbhelyiségbe vezettem minden Griffendélest, majd Ron után rohantam. Épp megláttam amint befordul egy sarkon:
-Ron várj!!!
-Minek? Úgy is újabban én mindig csak a rossz fiú vagyok a szemedben!-mondta látszólag dühösen.
-Bocs! De olyan sok dolgom van és olyan sok dolgot kéne egyszerre elintéznem. Hidd el!
-Jó elhiszem csak akkor mondj valamit meg nekem, : Miért kerülsz engem?
-Én nem...-akartam volna mondani de leintett.
-Ne mondd azt hogy nem kerülsz!-motyogta mérgesen.
-Pedig így igaz!-kaptam a szó után.
-Nem igaz mert világosan látom hogy kerülsz! De nem...-mondta volna végig mikor így feleltem:
-Bocs de ezt egyféleképpen lehet szerintem elintézni.-mondtam higgadtan, majd egy puszit nyomtam az arcára. Ron elpirult és látszólag zavarba is jött.
-Ezt most miért...?-kérdezte volna, de én megint közbevágtam.
-Mert!-feleltem majd sarkon fordultam és elmentem.

Egy óra múlva:

A klubbhelyiségben ültem Ginnyvel. Ginny nézett rám, én pedig rá. Látszott rajta hogy mondani akar valamit, csak nem tudja hogy hogy kezdjen bele.
-Hermione! Mondanom kell valamit!
-Mondjad!-harsogtam.
-Megígértem a fiúknak hogy ezt nem mondom el addig neked míg el nem jön az ideje! De én érzem hogy mostmár el kell mondanom.
-Akkor mondjad.-kíváncsi voltam már nagyon, így közelebb húzódtam Ginnyhez.
-A fiúk végig tudták. Tudták hogy te nem Nevillelel csókolóztál, hanem Malfoyjal. Tudták, hogy ki küldi neked a leveleket és a rózsákat. Sőt még azt is hogy kitől van a párna. És még ennek tetejében azt is tudják hogy te Malfoyba vagy szerelmes.
-Te ezt végig tudtad hogy ők ezt mind tudják? És mégsem mondtad el nekem?-kérdeztem gorombán, majd felpattamtam a székről és jobbra-balra járkáltam.
-Igen. Azt is hogy hogyan jutott be az illető a Dámán keresztül éjszaka. Mindent!!!
-Értem. De mostmár megkérdezhetem hogy mind ezekre mi a válasz?-kíváncsiskodtam.
-Igen! De aki elmondja az nem én leszek hanem az a bizonyos "Titkos Hódolód".
-Na akkor Griffendéles az illető?-kérdeztem meglepődve.
-Nem!-válaszolta Ginny tiltakozó hangon.
-Akkor?-kérdeztem idegesen. Már remegtem az idegtől mikor megérkezett Harry.
-Na akkor mi most lelépünk.-mondta Ginny.
-Sok szerencsét!-kiálltott vissza Harry.