Tehát...amint eltűntem Granger szeme elől, feltűnt előttem Potter és Weasley. Közöttük pedig egy vörös hajú, kicsit szeplős lány.
- Malfoy...!-lihegte Potter.-Ginny is tudja. Rájött mindenre így kénytelenek voltunk beavatni. Cserébe ő elmondta, hogy a lányokhoz a fiúk nem juthatnak fel zaj nélkül...-zihált még mindig Potter.
- Igen! Mert a lépcső valami fiús riasztóval van felszerelve.-darálta tovább Weasey.
- Értem! Nem bánom. Meg van a rózsa és a pergamen. Vacsora után Hisztis kisasszony mosdójába találkozunk!-mondtam.
- Hisztis kisasszony?-kérdezte Ginny.
- Ahha! Na de most megyek. Potter hozd majd a köpenyed! Na sziasztok!
- Hello!-köszöntek el mind a hárman.

Pár órával később...

Gyorsan kiosontam a klubbhelyiségünkből és a lány mosdó felé vettem az irányt. A mosdóban már ott volt Harry, Ron és Ginny. Harrynél... akarom írni Potternél ott volt a láthatatlanná tevő köpenye. Ron ijedt arcot vágott, mintha legalább valami betörésre készülnénk. Ginny nyugodt volt, ugyanakkor csendes.
- Jól van! Mindenki itt van?-kérdeztem, majd mind a hárman bólintottak.-Figyelem! Ron... ömm Weasley te mész előre és ha tiszta a levegő akkor kidugod a portrén a fejed. Ginny, te vele mész és elbújsz a klubbhelyiségben. Potter! Te becsempészel a Kövér Dámán. Mindenki tudja mi a feladata?-magyaráztam majd kérdeztem vissza a dolgokra.
- Malfoy!-súgta oda Harry.-Mi lenne ha végre a kereszetnevünkön szólítanál?
- Jól van! Bocs.-mondtam sajnálkozóan. De nem sokáig. Miután Ginny és Ron elmentek, mi Harryvel kidugtuk a fejünket az ajtón. Ekkor zajt hallottunk. Még nem volt kilenc óra, így csak attól kellett félnünk, hogy meglátják hogy a lánymosdóba vagyunk. Piton ment el előttünk, de mivel Harry köpenye alatt voltunk ezért nem látott meg minket.
 Pár perccel később Ron dugta ki a fejét a portréjukon és jelt adott. Erre én magamra terítettem a köpenyt és Harry után iramodtam. Miután a Kövér Dámához értünk így szólt Potter:
"Sistereg a fekete süveg" , azzal a portré ajtóként kinyílt.
Harry gyorsan belökött az ajtón és utánam belépett. Ron elbújt a kandalló mellett. Ginny pedig előbújt egy fotel mögül. Mivel sötét volt a helyiségben és rajtam volt a köpeny megbotlottam az egyik fotel lábában. Ginny szerencsére akkorra már az ajtó elé lerakta a rózsát és a pergament. Utána gyorsan elbújt. Egyszer csak ajtó nyílás hallatszott. Hermione... öhm Granger lépett ki az ajtón. Majdnem lelepleztem magam azzal hogy emelkedtem fel a fotel mögül, de szerencsére nem figyelt.
 Ahogy becsukta az ajtót, mind a négyen felemelkedtünk.
- Huh! Ezt megúsztuk!-suttogtam oda a többieknek.
- Igen! De én most megyek aludni.-susmorogta Ginny egy ásítás közepette.
- Én is.-tette hozzá Ron.
- Én kikisérem Malfoyt a láthatatlanná tévő köpennyel. Majd holnap visszahozod!- azzal elbúcsúztam. Amint kiléptem a portrén, megszaporáztam lépteim. Ahogy beértem a hálóba belevetettem magam az ágyba és már aludtam is...
 
 Másnap mikor felébredtem gyorsan öltöztem fel. Fogat mostam. (reggeli előtt) Utána már egy kicsit nyugodtabban lementem a nagyterembe. Ott még alig ültek... csak a griffendélnél ült ott Harry, Ron és Ginny meg még egy pár lány. A hugrabug asztala totál üres volt. A hollóháté tele volt lányokkal. És végül a mienk... hát ott volt Parkinson, Crack, Monstro meg Pansy körül szintén pár lány. Ja és persze én is. Jó messze leültem tőlük és elkezdtem enni. Furcsa volt hogy Granger még nincs ott. De gondoltam, majd csak lejön. Lehet hogy később,... lehet hogy tegnap nem tudott aludni! Első óra Bájitaltan volt. Granger még sehol. Harryékhez oda mentem és ezt kérdeztem:
- Hol van Granger? - erre mind a ketten vállatvontak, mintha csak azt mondanák: mit tudom én!
- Ez fura! Reggelizni sem volt... - jelentettem ki. Erre heves bólogatásba kezdtek.
 Bájitaltan után elindultam a pince felé, mikor megláttam hogy Dumbledor Hermionét az ölében viszi. Megijedtem. Ahány könyv csak nállam volt, mind kiesett a kezemből. Egyenesen a gyengélkedő felé vitte az igazgató Hermionét. Nem érdekelt hogy meglát valaki vagy hogy megtudják mit érzek Granger iránt! Csak egy valami vezérelt. A szeretet. Amint a könyveim összeszedtem, egyből rohantam a gyengélkedőre. Dumbledor ott állt az ágya mellett és McGalagonyra nézett, majd Madam Pomfrey-ra és végeül Hermionéra. Az ajtóba megálltam, megigazítottam a taláromat és higgadtan besétáltam.
- Öhm... jó napot igazgató úr! McGalagony professzor! - mind a kettőjük előtt fejet hajtottam.
- Jó napot Draco! - felelt az igazgató.
- Úgyszíntén Mr. Malfoy! - tette hozzá McGalagony.
- Meg... megkérdezhetem hogy mi... mi történt? - hebegtem.
- Még jó hogy! - válaszolta mosolyogva Dumbledor. S mindent elmesélt...