Miután Pottert beavattam a tervbe... és elmondtam neki hogy én vagyok a "Titkos Hódoló" nagyot nézett. Sok mindent hitt már rólam életében, csak épp szerelmesnek nem. Búcsút vettem Wealeytől és Pottertől, majd csatlakoztam csapatomhoz. Pansy szerencsére nem volt velünk, ezért Crackkal és Monstroval nyugodtan tudtam beszélni. Megkértem őket hogy pár napig ne legyenek velem. De továbbra sem engedtem nekik hogy bárkit is megverjenek! Látszott rajtuk hogy nagyon meglepődtek.
 Aznap este a parkba mentem. Hűvös szél fújt a Tiltott Rengeteg felől. A taláromat csak úgy lobogtatta, mint valami zászlót. Leültem egy magas fa alá és gondolkoztam. Csak Grangerre tudtam gondolni... szárnyaltam a mese és a valóság világa között. A mesében felhőn lépkedtem, s mint Ámor Granger felé szerelem nyilakat szórtam. A valóságba egy fa alatt ültem s vártam hogy történjen valami. Csak reménykedni tudtam... de már a remény is kihalóba volt, mikor... mikor elaludtam. Álmomban is Grangerrel voltam. Fehér lovon lovagoltunk. Ő, fehér ruhába volt. Olyanba amilyen az esküvői ruha szokott lenni. Én
talárba ültem mögötte, s mint elsőbe hátranyalt hajat viseltem.
                                                          
                                                                    *

 Két óra tájban neszre ébredtem. Nem tudtam hogy mi az. Felültem. A távolból egy nagy termetű embert láttam, pontosabban csak a körvonalait, mert olyan sötét volt hogy az orromig se láttam semmit. Mikor odaért elém, és megszólalt akkor ismertem fel Hagridot, a vadőrt. Ezt mondta:
- Gyere Malfoy! Felviszlek a gyengélkedőre. Ki tudja hogy mióta fekszel itt. Nagyon hideg volt ám az éjjel, nehogy megfázz itt nekem!
- Jó, benne vagyok.-feleltem. Azzal megfogta a kezem és felkísért a gyengélkedőre. Ott Madam Pomfrey gondosan átöltöztetett, betakart, s adott valami innivalót aminek borzalmas íze volt. Nemsokára el is aludtam. Olyan jó volt meleg ágyba lenni... Olyan hat óra tájba ébredtem. Az ágyam előtti tálcán egy kisebb tálca volt tele ennivalóval. Meg egy levéllel. A levélben ez állt: "Gyógyulj meg!" Mikor Madam Pomfrey bejött hogy meglátogasson hogy vagyok, akkor ezt kérdeztem tőle:
- Ömmm... Ezt a levelet kitől kaptam?
- Valami helyes kislánytól. Érdeklődött az állapotod felől, és mondta hogy írja neked a házit.-felelte.
- Hát... Értem... Köszönöm!-azzal visszafeküdtem. Már megörültem hogy Granger bennjárt meglátogatni. De mikor a második óra utáni szünet volt, és esett az eső ezért nem lehetett kimenni az udvarra, bejött Pansy. És megkérdezte hogy megkaptam-e a levelét. Nagyot csalódtam mikor megtudtam hogy nem Hermione járt itt hanem Pansy.
 Délután kiengedtek a gyengélkedőről. Crack és Monstro biztos hogy haragudtak rám, mert egyszer se szóltak hozzám. Négykor találkoztam Potterrel meg Wealeyvel. Mondták hogy Hermione még mindig makacs és hogy nem szeretne válaszolni a levélre, mert egy ostoba viccnek gondolja. Ettől a kedvem már a minusz nullát ütötte. Nagyon rossz egy napom volt aznap. Semmi jó, csak rossz, rossz és rossz! De elhatároztam hogy nem adom fel! Sőt...! Nem adhatom fel! Ha kell jövőre is próbálkozom, egyszer csak összejön...

                                                                    *

 Az elkövetkezendő egy hét is ugyan így telt el. Monstro és Crack kerültek. Pansy esküvőt álmodott. Potter és Wealey próbáltak segíteni. Én pedig csak reménykedtem.